Ganxsta finnverést kért, majd puszit nekik

 

Gömöri Csaba edző meccs előtti helyzetjelentése és Medgyes László 4 napos beszámolója.

“Ma reggel korán edzettünk, és egy komoly levezetés, nyújtás volt programon – osztotta meg az eddigi pénteki eseményeket a Jégkorongblog olvasóival Gömöri Csaba, a női ifjúsági válogatott szövetségi edzője. – Utána reggeliztünk, majd egy órát pihentek a lányok, és fejben készültek a meccsre. A szokásos meeting alatt megtekintettük a minden vb-n velünk lévő és motiváló YOU CAN DO IT!!! című kis filmet, majd a csapatkapitányunk szólt a csapathoz, és lelkesítette őket a maga által kiválasztott motivációs üzenettel.

Ezután Ganxsta Zolee barátomat hívtam föl, és hangosítottuk ki, hogy üzenjen a csajoknak, mint óriási finn szurkoló. Elmondta, hogy eddig is csodálatos ez a szereplés, de ma az ő kicsi finnjeit verjük meg, és aztán adjunk nekik egy puszit :)

A végén levetítettük az 5. nap videóját, ahol Kemény Dénes azt üzente a játékosaimnak, hogy ha felkészültek és mindent megtesznek ma, akkor bármi is az eredmény, élvezni fogják a meccset és boldogok lesznek a végén.”

 

Medgyes László, a női U18-as válogatott felszereslésmenedzser-szertárosa személyes jegyzetét eddig is olvashatták, amelyet eredetileg a belső facebook-csoportnak ír, de megállapodásunk alapján a széles nyilvánossággal is megosztjuk, mert úgy érezzük, értékes információkhoz juthat mindenki. Az elmúlt 3+1 nap beszámolója egyben:

“Sziasztok! Először is elnézést kell kérnem a nyájas olvasóktól a beszámolók elmaradása miatt, de tegnap egy kicsit lemerültek az akkumulátoraim – ahogy Pichler Gyula ’bá mondaná -, így csak ma tudtam billentyűzetet ragadni, hogy az elmúlt 3 nap eseményeit egy közös írásban megosszam.

Day 3. – Sopszi day

Amint azt már tegnap előre jeleztem, ma délelőtt pihenésképp egy kis regeneráló vásárlás szerepelt a programban. Ennek jegyében a reggelit követően Lahtiba buszoztunk. Lahti az a város, ahol békésen megférnek egymás mellett a sasok és a pelikánok. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor a sasok duplán is említhetőek, hiszen hogyan feledkezhetnénk meg a leghíresebb sasról, Eddyről, aki igaz ugyan, hogy brit lévén nem Lappföld szülötte, de a sportág az közös. (Gyk.: a síugrókat, illetve a sírepülőket becézi a köznyelv “sasoknak”)

Képletesen fogalmazva, először a sasfészket látogattuk meg, de sajnos szilveszter lévén a sáncra nem tudtunk felmenni, pedig biztosan tanulságos lett volna, hogy ezek a sportolók mekkora bátorságról tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy a nagy sánc tetejéről indulva, jelentős távolságot ugorva teljesítik a versenyt.

Azért a távolságok leküzdésének mikéntjéről nem gondolkodtunk túl sokat, hanem célba vettük a közelben található pelikán fészket. Jégkorong rajongóknak nem kell bemutatnom a Lahti Pelicans hazai pályájaként funkcionáló jégcsarnokot, a többieknek pedig „csak” annyit írnék, hogy megnéztünk egy olyan jégpályát, ahol már magyar érdekeltségű jégkorongozó is jégre lépett.

A csarnoklátogatást követően elérkezett a várva-várt vásárlás. Arról, hogy ki-mit szerzett be ezen a napon titoktartási fogadalmam miatt nem nyilatkozhatok. Én magam roppant éles gondolkodási módról tettem tanúbizonyságot azzal, hogy az első hipemarketben beszereztem 2 csomag 8-as csomagolású szénsavas üdítőitalt, amelynek nem írhatom le a nevét, de a annyit elárulhatok róla, hogy piros színű és a C*c* C*l* felirat díszeleg rajta 1886 óta. :) Szóval, miután magamhoz vettem legalább 8kg. túlsúlyt, városnézésre indultam, mert egyrészt a vásárlás nem nagyon tud lekötni 3 órás időtartamban, másrészt gondoltam egy kicsit körülnézek… Igaz, hogy elég hideg volt, s a hó is szemerkélt de a városházát és a vasútállomást megtaláltam, no nem mintha direkt ezeket kerestem volna, de ezek akadtak utamba… Sajnos a tó partjára már nem tudtam elsétálni a hideg miatt, így aztán visszatértem a bevásárló központba, sétálgattam, s egy furcsa jelenségre lettem figyelmes. Itt még mindig működnek az elektromos félkarú rablók, de szigorúan csak 18 év felettiek használhatják. Ezt a finnek úgy jelzik, hogy mint a bűnesetek helyszínelésénél a gépek körül a padlón vastag folyamatos vonal jelzi azt a területet, amelyen belülre kiskorúaknak szigorúan tilos belépnie. Több gépet is láttam, de azokon csak nyugdíjasok játszottak…

A vásárlást követően kora délután indultunk vissza Vierumakiba, ahol ebéd és egy rövid pihenő után jeges edzés szerepelt a programban. Az igazi meglepetés a jeges edzés előtt ért, amikor közölték, hogy szilveszter lévén mégsem vihetjük át a felszerelést Heinolába (a másnapi mérkőzés helyszínére), hanem 1.-én reggel az edzés előtt kell ezt megtennünk. Én megkértem Zsuzsit, hogy mindenképp intézze el, hogy edzés után átköltözhessünk, – ilyenkor jön jól az IIHF Council-tagság ;) – amit sikerült is megvalósítani oly módon, hogy a finn Szövetség kölcsönadta a kisbuszát, amibe bepakoltuk a táskáinkat, s átmentünk a csak nekünk 18:00-19:00 között kinyitott csarnokba. Azt hiszem ilyen gyorsan még nem rendeztem be öltözőt… Mindez nem is sikerülhetett volna egyedül, de Csaba kíváncsi volt a csarnokra és a körülményekre is, így ő is be lett fogva. A szintidőt teljesítettük 19:00-kor már indultunk vissza.

22:00-kor tartottunk egy csapatgyűlést, ahol a Buci által összevágott vicces videó került levetítésre, majd előre Boldog Új Évet kívántunk a csapatnak, s a következő napi mérkőzésre tekintettel gyorsan pihenőre küldtük őket. A stáb egy részének programja ekkor még nem ért véget, mert elhatározták, hogy stílusosan jégkorongozással váltanak évet, s ennek a tervnek a kivitelezéséhez kiváló lehetőséget adott a jégcsarnok mellett ideiglenesen kialakított nyitott jégfelület. Mindenki megnyugtatására gyorsan leírom, hogy én csak egyszemélyes szurkolótáborként vettem részt a projektben, ami olyan jól sikerült, hogy nem csak a finn Új Évet, hanem a magyart is ott köszöntöttük.

Edzőink jól elfáradva, én meg jól átfagyva zártam a 2012-es esztendőt. :)

Day 4. – Utolsó csoportmérkőzés

Erről a napról túl sok élménnyel nem rendelkezem, mert az előző napi tapasztalatokból kiindulva azt kértem, hogy engem már reggel 8-kor vigyenek át Heinolába a jégpályára, hogy mire a csapat megérkezik a jeges edzésre, már minden készen álljon. Tudtam, hogy sokkal nyugodtabban dolgozhatok, ha edzés után nem megyek vissza Vierumakiba, hanem a pályán maradok, így az egész napot ott töltöttem. A mérkőzés elemzését már olvashattátok a blogon, így utólag visszagondolva a mérkőzésre, talán az égiek akarták, hogy nekünk semmi se sikerüljön, a finneknek meg minden. Sokáig nem tudtuk, hogy ki lesz másnak az ellenfelünk, mert a CZE–RUS mérkőzés eredménye befolyásolta azt, hogy a svédek második vagy harmadik helyen végeznek a csoportjukban. Mint utólag kiderült a svédeket sodorta utunkba a sors, ami azért nem volt túl jó, mert igaz, hogy ők kikaptak az amerikaiaktól, de a második és a harmadik harmadban már eléggé rápihentek a következő napra, s a mérkőzésük is korábban fejeződött be, így hosszabb regenerálódási idő állt rendelkezésükre. Sajnos Tóth Enikőnek a németek ellen elszenvedett sérülése nem volt az utolsó a sérülések sorában, mert Dorcinak sem javult a szintén a német meccsen begyűjtött kézsérülése, s az Andinak is jelentős ütést mértek az alkarjára, így aztán a stáb egy része a kórház felé vette az irányt. Mint utólag kiderült, szerencsére csak zúzódásuk volt, de mire visszaértek a szállásra, olyan 01:00 körül járt az idő,ami a 07:45-ös ébresztő szempontjából nem volt túl ideális… Így záródott 2013 első napja.

 

Day 5. – Negyeddöntő

Délelőtt filmszakadásom volt, mert igaz ugyan, hogy beállítottam az ébresztést, de mikor csörgött a telefonom, úgy döntöttem, hogy reggeli helyett inkább alvással folytatom a napot, mert az előző napok regenerálódási ciklusának jelentős lerövidülése eléggé megviselt. Mivel a csapat délelőtti programjában szárazedzés és megbeszélés szerepelt, így én ezeket követően csatlakoztam hozzájuk. A délután már teljes egészében a mérkőzésre való felkészüléssel, az utazással és a mérkőzéssel telt. Az értékelést szintén a blogon olvashatjátok, én annyit fűznék hozzá, hogy szerintem egy kicsit megilletődtünk a svédektől, mert olyan magasságbeli és súlybeli fölényben voltak, hogy az már szinte nyomasztó volt. Természetesen nagyon jól is játszottak, szerintem megérdemelten nyertek. Sajnos nem volt szerencsénk Heinolával, hiszen egyetlen egyszer sem sikerült a hálójukba találnunk, de remélem az utolsó mérkőzésen Vierumaki már visszahozza a szerencsénket.

A mérkőzést követően ismét bedobozoltunk mindent, illetve a felszerelések is bekerültek az egyen csapatzsákokba, a s busszal visszaindultunk Vierumakiba. Itt sokkal jobban érezzük magunkat, az öltöző kényelmesebb, sokkal könnyebben lehet benne rendet tartani.

Itt kell megjegyeznem, hogy mikor kiköltöztünk Vierumakiból, s átmentünk Heionolába, a helyi Team Service vezetője videóra vette, hogy milyen állapotban adtuk vissza az öltözőt (amelybe ma ismét beöltöztünk). Elmondása szerint sokszor még a takarítás után sincs akkor tisztaság, nem hogy egy csapat kiköltözése után…

Tehát visszaköltöztünk Vierumakiba, majd vacsorázni indultunk. Az étkezést követően egy kis meglepetést tartogattunk a vezetőedzőnknek, aki a mai napon ünnepelte születésnapját. A étkező elsötétült, majd zsúrkocsin érkeztek a torták, rajtuk a születésnapi gyertyával. Azt hiszem Csaba nem számított rá, sikerült meglepnünk a köszöntéssel és egy olyan ajándékot kapott, amelyre már a reptérre való érkezésünk óta vágyott. Íme:

Vacsora után derült ki, hogy azok a csehek, akik kínkeservesen megszenvedtek az oroszok ellen (s ezzel küldték őket a bent-maradási körbe), simán átgázoltak a házigazdákon, így kiharcolták az elődöntős helyet, ahol szintén azzal az USA-val kell megmérkőzniük, akik az első körben 10:0-val zárták kettejük párharcát. Ezzel viszont Nekünk lehetőségünk nyílik arra, hogy az elszenvedett vereségért revansot vegyünk a finn válogatotton az 5. helyért vívandó mérkőzésen. No de ne szaladjunk ennyire előre! Holnapi nap a regenerálódásé (ráfér már a csapatra)… Kikapcs.

 

Day 6. – Kreatív kikapcsolódás és regeneráció

Ma reggel a szokásosnál később volt az ébresztő, ezzel is elősegítve a megelőző napokról felgyülemlett fáradtság csökkenését. Sajnos a regeneráció a sérültjeink állapotában csak kisebb javulást hozott, Enikőnek még mindig nagyon fáj a bokása, így a mai edzéseket teljesen kihagyta, Andi ma már teljes értékű edzésmunkát végzett, míg Dorci sérült ujja miatt az edzésen nem vett ütőt a kezébe, de ennek ellenére estére sem következett be a várt javulás. Prohi szerint teljes pihenőre lenne szüksége, de megfelelő felkészítés mellett vállalhatja a holnapi mérkőzést és a pihentetést már otthon kell majd megtenni.

Ennyi bevezető után térjünk vissza a mai nap programjaihoz, mert reggeli után egy fontos, jelentős csapatmunkát és kreativitást igénylő feladatot kaptak a lányok. A csapatokat a sorok alkották, a kapusok külön csoportot képeztek. Minden csoport húzott egy témakört és egy mentort, akinek segítségével a megjelölt témakört kellett elkészítenie hóból és a csarnokban, valamint környékén fellelhető segédeszközökből.

A megvalósítandó témakörök egy kivételével jégkorongos vonatkozást mutattak:

  • az én váram (védekező harmad)
  • autósztráda (semleges harmad)
  • játszótér (támadó harmad)
  • az én kapusom
  • pláza cicák

A kompozíciók elkészítésére mintegy 1,5 óra áll rendelkezésre, de ebbe az időbe beleszámított az is, amíg az egyes csapatok összegyűjtötték a kompozícióhoz esetlegesen szükséges kellékeket. Prohi és Matti (ő a finn kísérőnk) volt a zsűri. Az elkészült pályaműveket az alábbi fényképeken tekinthetőek meg:

A kültéri programban eléggé megéheztünk, így jól esett az ebéd, majd az azt követő pihenő. Természetesen nekem ekkor már a pályára kellett mennem, előkészíteni az öltözőt a délutáni edzéshez, így a délutáni videós meeting tematikájáról ismét csak nem tudok beszámolni, de azt hiszem eléggé szakmai volt ahhoz, hogy ilyen apró-cseprő részletekkel ne untassam nyájas olvasóimat. Az edzés 50 perces volt, s a bevezetőben már leírt módon Enikő nem vett rajta részt, míg Dorci könnyített munkát végzett. A jeges edzést szokás szerint levezetés követte, majd szabadidőt kaptak a csapat tagjai, egészen a 21:15-ig, amikor már mindenkinek a szobájában kellett tartózkodnia, s 21:30-kor már pihennie kellett, hiszen reggel korán fogunk kelni, mert 8:30-től van a jeges átmozgató edzésünk, s ezt követően már minden a mérkőzésre való felkészülés jegyében zajlik. Az biztos, hogy szeretnénk visszavágni a finneknek az elszenvedett vereségért, de hogy az akarat mire lesz elég, azt már csak holnap fogjuk megtudni.

Egy dologban biztos vagyok, a lányok nem fogják könnyen adni az 5. helyet, a finneknek meg kell harcolniuk azért, ha szeretnék megszerezni.

Tudjuk, hogy otthon sokan szurkolnak nekünk, ezt ezúton is nagyon köszönjük Nekik! Kikapcs.

Cimkék: , , , , , ,

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
május 18., csütörtök
VB 16:15 RUSCZE 3-0VÉGE
    • SPORT 1
VB 16:15 USAFIN 0-2VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:15 CANGER 2-1VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:15 SUISWE 1-3VÉGE
    • SPORT 1 (23:30)
május 20., szombat
INL 09:00 MSKPHC 5-3VÉGE
INL 10:00 PHCMAC 3-7VÉGE
INL 11:00 MACMSK 2-5VÉGE
INL 12:15 ETOSZE 12-1VÉGE
INL 13:05 SZEROK 0-17VÉGE
INL 13:40 ROKETO 1-3VÉGE
VB 15:15 CANRUS 4-2VÉGE
    • SPORT 2
VB 19:15 SWEFIN 4-1VÉGE
    • SPORT 2
május 21., vasárnap
VB 16:15 RUSFIN 5-3VÉGE
    • SPORT 2
VB 20:45 CANSWE 1-2 BVÉGE
    • C8 (SPORT 2 22:00)
május 23., kedd
NHL 02:00 NSHANA 
    • SPÍLER TV
május 24., szerda
NHL 02:05 OTTPIT 
    • SPÍLER TV
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk