Ha mindennap csodát tennénk, az már nem lenne csoda

Sajnos ez nem volt egy jó mérkőzésünk, igazából a meccs nagy részében nem játszottunk A csoportos színvonalon. Videó sok magyar helyzettel.

“Persze jó lenne a négyben lenni, de tisztelni kell az ellenfelet, a sokszoros vb-bronzérmes Svédországot ? vágott az értékelésbe Gömöri Csaba szövetségi edző. ? Látszik, hogy ezeknek a csapatoknak van egy felfutási szakaszuk a világbajnokságon. Más egy kicsit a játék itt a kieséses szakaszban, mint a csoportmeccseken.
A svédek játékát is alaposan kielemeztük, elmondtuk a lányoknak, mire figyeljenek., mégsem tudtuk megcsinálni, amit elterveztünk.

Egyrészt fizikai korlátai voltak, másrészt pedig nem szeretek bírózni, de a meccs 12. másodpercében a semleges harmadban kiállítani egy playoffmeccsen, ez elég furcsa volt, és sajnos gólt is kaptunk ebből. Tehát amit a meccs előtt megbeszéltünk, hogy teljes erővel nekik megyünk, az mind semmissé vált, és újra kellett építkeznünk.

A fizikai különbséggel nem tudtunk mit kezdeni, ezt be kell látni. A mi 165 centis, 50 kilós Krivi Krisztink az ellenfél 180 centis 80 kilós csatárát próbálta félrelökdösni. Folyamatosan egy-két nagy darab támadót taszigáltunk ki a kapu előteréből, ebben alaposan elfáradtunk, még Kiss-Simon Franciska is utolsó erőtartalékait vette elő. De mindenki fáradt volt, kevés időnk volt a regenerációra, a finn meccs lefújás után 18 órával már újra jégen voltunk, ráadásul egy még erősebb csapattal szemben, ez minden válogatottat megviselne fizikailag.

Ráadásul az első harmadban nettó nyolc percet töltöttünk emberhátrányban a jégen, ez alapvetően meghatározta a meccs folytatását. Kikaptunk ismét, nem lőttünk gólt, de egy csomó mindent tanultunk, amit nem csak a következő ifjúsági világbajnokságon, hanem az új-zélandi felnőtt vb-n is már hasznosítani tudunk. Áprilisban is komoly céljaink lesznek, szeretnénk már végre egy osztállyal feljebb lépni. Az a csapat nagyban hasonlít majd erre a csapatra, ezzel nem árulok el nagy titkot. Nagyon érdekes lesz látni, hogy az ifi A csoportban szerzett tapasztalatokat miként tudjuk hasznosítani egy jóval alacsonyabb színvonalon, a felnőtt negyedosztályban.

De térjünk vissza a svéd meccshez. Bár nem nekünk fújt a bíró, és voltak érdekes ítéletei, a kiállítások többsége jogos volt. Az első harmad után nagyon nagy fejmosást kaptak a lányok az öltözőben. Elmondtuk, hogy se holnap, se tegnap nem tudsz csinálni semmit a négy közé jutásért, ha ma úgy megyünk le a végén a jégről, hogy nem tettünk meg mindent, akkor életünk végéig rossz érzés marad bennünk. Viszont ha mindent megteszünk, akkor kikaphatunk, nem kell elégedetlennek lenni magunkkal.

Fotó: IIHF.com

Ennek szellemében játszottak a lányok tovább, de ezen a meccsen nem mentek úgy a dolgok, ahogy szoktak. A helyzetek ugyanúgy megvoltak, mint Finnország ellen, de nem voltunk elég gyorsak. Ezzel együtt ugyanaz volt az érzésünk a kispadon, mint az előző mérkőzésünkön, hogy egy lőtt gólunk sok mindent megváltoztatna, fordulhatna a kocka. Azonban sajnos nem jött az a gól. A stábtagokkal megbeszéltük, hogy végül is ha mindennap csodát tennénk, az már nem lenne csoda.

Mindenki nagyon akart a végén, de ez a meccs nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Ezzel együtt fantasztikus születésnapi ajándékot kaptak a csapattól, Svédország ellen vezethettem a magyar válogatottat A csoportos világbajnokságon. Nyugodtan elmondhatom, nincs bennem hiányérzet, még sok ilyen születésnapot kívánok magamnak és a csapatomnak, és még egyszer nagyon köszönöm nekik ezt az ajándékot.”