A lockout és a rendszer alternatívái

Miután továbbra sincs előrelépés a tárgyalásokban, ezért ahelyett, hogy két sorban megírnánk, hogy a helyettes vezetők, Steve Fehr és Bill Daly rövid telefonos eszmecserét folytattak és hogy a szakértők szerint a hét végéig újabb meccseket törölhetnek az alapszakaszból, inkább érdekesebb cikkekből szemezgetünk.

A szakszervezet feloszlatása és a liga esetleges beperlése után, ha a bíróság a trösztellenes törvény megsértésében vétkesnek nyilvánítja a ligát, az várhatóan olyan káoszt indít el, amelyre nem nagyon volt még példa a professzionális sportok esetében. Bár egyelőre túl sok feltételnek kell teljesülnie mindehhez, aminek időbeni átfutása sem hetek kérdése, játék hiányában máris napvilágot láttak a legelképesztőbb forgatókönyvek a hogyan tovább-ot illetően. Miután az összes játékos azonnal szabadon igazolhatóvá válik, ráadásul a klubokat a fizetési sapka sem korlátozza többé, ezért az egyértelmű, hogy a gazdaságilag leggyengébbek kénytelenek lennének kiszállni a versenyből, ezzel párhuzamosan pedig egy soha nem látott koncentráció indulna meg. Lennének még középcsapatok, amelyek mindent elkövetnének annak érdekében, hogy a legtehetségesebb játékosaikat maguknál tartsák, kérdés, mekkora sikerrel.

Itt azonban nem áll meg a képzelet, több hokiszurkolóban felmerült annak lehetősége, hogy a játékospiac kínálati oldalának telítődésével felbukkanhatnak olyan klubok, amelyek egy rivális liga megalapításába kezdhetnének. Ennek nyilvánvaló korlátai vannak. A pénzen túl az NHL-mérkőzések lebonyolítására alkalmas létesítmények is korlátozottan állnak rendelkezésre, de önmagában az NHL szervezettsége, marketingje is éppen eléggé elrettentő erővel bír. Mindez tehát merő fantazmagória, az azonban ? bár összességében szintén nem valószínű ? már jóval könnyebben kivitelezhető, hogy jelenleg is az NHL keretein belül működő klubok kiváljanak a ligából és megpróbáljanak egy ellenbajnokságot szervezni. Ennek lehetőségét elemzi Jesse Spector a sportingnews.com oldalán.

A probléma a cikkíró szerint nem csak és kizárólag Gary Bettman személye, hiszen akkora különbségek vannak a klubok között, hogy azt szinte lehetetlen közös nevezőre hozni. A csapatok azért tömörülnek egy ligába, hogy olyan konstrukciót hozzanak létre, amely mellett mind a 30 klub számára kedvezőbb feltételek teremthetők, vagyis több profit termelhető, mint egy liga nélküli szabadpiacon. Ha a Maple Leafset vesszük példának, nyilvánvaló, hogy ő sokkal jobban boldogulna liga nélkül. A 2010/11-es szezonban 81,8 millió dollárt, hat évre visszavetítve kb. 400 milliót termelt anélkül, hogy egyszer is bejutott volna a playoffba. De ez lehetne sokkal több is. A ligának köszönhetően fizet évente kb. 20 millió dollárt a kisebb klubok megsegítésére, miközben 2004 óta a meccsek 14%-a maradt el. Ez a szám egy újabb üres szezonnal 22%-ra emelkedik. Ezzel szemben pl. a Predators egy szűz piacon küszködik, és hiába teljesít szakmailag jól, az elmúlt hat évet 30,5 millió dolláros mínusszal zárta. Folyamatosan szenved attól, hogy a nagyobb klubok elviszik a legjobb játékosait, miközben több pénzt a fizetési sapka és a hiány miatt sem fizethet. A két helyzet igen különbözik egymástól, ami jó az egyiknek, az rossz a másiknak és vice verza.

Amiért a két klub ennek ellenére közös ligába tömörül, annak oka, hogy megteremthető az a legkisebb közös többszörös, ami mellett mindketten jól járnak. Ennek egyetlen feltétele van: hogy legyen játék. Azzal, hogy hétévente elmarad a szezon, ami után a liga azt ígéri, minden problémát megoldott, majd hét év után minden kezdődik előről, a liga létoka kérdőjeleződik meg. Az elmaradt szezonok túl nagy árat jelentenek. Ezzel kapcsolatban idézi a szerző Szymon Szemberget, az IIHF szóvivőjét, aki egyszer azt mondta: ?A legnagyobb strukturális különbség az európai ligák és az NHL irányítása között az, hogy Európában a kluboknál, különösen a gazdag kluboknál van a hatalom. A liga többnyire adminisztratív szervezet, amely olyan ügyeket intéz, mint a bíróküldés, a központi szponzoráció, menetrend összeeállítása stb. A ligának elvi kérdésekbe nemigen van beleszólása, ez a klubokat illeti. Ezzel szemben az NHL-ben a klubok a liga franchise-ai, a legnagyobb hatalommal is a liga, illetve főbiztosa rendelkezik.?

A helyzet valójában nem ennyire egyszerű az NHL-ben. Miután a kollektív szerződés megkötéséhez a klubok háromnegyedének beleegyezése szükséges, ezért valójában 8 kemény és gazdag csapat megakadályozhat bármilyen megegyezést és elérheti a lockout folytatását. Miután az NHL alkalmazottainak tilos erről nyilatkozniuk, így nem tudhatjuk, hány csapat van a lockout mellett és ellen. De ha 22 csapat úgy döntene, hogy új ligát alapít, biztosak lehetünk benne, hogy a másik 8 sem tétovázna és csatlakozna. Esetleg az USA és Kanada nemzeti szövetségei is gründolhatnának egy ligát ezekkel a csapatokkal, de köztük is vannak érdekellentétek. Mindent összevetve tehát a legkönnyebb út a már létező NHL reformja volna, egy új liga létrehozása, bár kísérletekben nem volt hiány az évtizedek alatt, a hoki legújabbkori történetének legnagyobb felfordulását okozná, amiben könnyűszerrel partnerek lehetnek a belülről lázadó klubok.