Gary Bettman 20 éve NHL-elnök

Ez alkalomból szinte az összes jégkoronggal foglalkozó webes felület igyekszik megvonni az NHL-főkomisszár mérlegét. Nincsenek könnyű helyzetben. Bettman általános megítélése a tengerentúli szurkolók körében egyértelműen negatív, de még az objektivitásra törekvő elemzések is ellentmondásos eredményre jutnak.

A Yahoo portál hokis blogja, a Puck Daddy például így kezdi Bettman 20 évét értékelő cikkét: “Utálod Gary Bettmant? Nagyon helyes, ez az ő munkája. (…) Az egyszeri NHL-szurkoló rítusszerűen minden problémáért, a legkisebbtől a legnagyobbakig Bettmant hibáztatja, mert ez olyan jó érzés. Olyan ő az epének, mint Teddy Bear a szívnek.” De nézzük, valójában mit hozott Bettman, az első számú közellenségen kívül.

Az NBA-ből igazolták, ahol 11 évig dolgozott, ebből nyolcat alelnökként. A cikk szerzője szerint akkoriban az NHL-nek olyasvalakire volt szüksége, aki tető alá hoz egy szerződést egy országos televízióval, továbbá egy “habzó szájú bulldogra”, aki leül a játékos-szakszervezettel tárgyalni és lenyomja a torkukon a fizetési sapkát, valamint a bevételek méltányosabb megosztását a tulajdonosok és a játékosok között. Ez volt tehát Bettman első számú küldetése.

Bettman 1992. december 12-én foglalta el hivatalát. Az első munkabeszüntetésre az 1994/95-ös szezonig kellett várni. Akkor még elbukott, nem tudta maga mögé állítani a tulajdonosokat, akik nem merték feláldozni az NHL állítólagos aranykorát a fizetési sapka oltárán. Bettman első periódusa a 2004-es lockoutig számítható. Saját bevallásuk szerint ezen időszak végére 500 millió dollárt vesztettek szezononként a klubok. Bettman teljesítménye ekkor még negatív volt. Azonban a növekvő veszteségek egymás mellé állították a tulajdonosokat, akik már nem féltek egy teljes szezont feláldozni. Habár a liga pénzügyi helyzete ezzel stabilizálódott, az még mindig kérdéses volt, hogy az NHL mint sport életképes lesz-e az USA-ban, hiszen sem a nézőszámok, sem a televíziós nézettség nem ért az égig. Innentől kezdve azonban Bettman szerencséje is megfordult.

Az ekkoriban bevezetett szabálymódosítások attraktívabbá tették a játékot, megjelent néhány új sztár, fontos városokban működő franchise-ok kezdtek szárnyalni (Pittsburgh, Chicago, Boston), a kanadai dollár erősödött. Ezek mind-mind kedveztek az NHL eladhatóságának. Hogy ebben mekkora szerepe volt Bettmannek és mennyire a külső körülmények kedvező alakulásának volt ez köszönhető, az megítélés kérdése. Néhány jól sikerült személyi döntés azonban elvitathatatlan: ekkor került a ligához John Collins és később Colin Campbell is.

A jelenlegi, harmadik lockout egy új periódus kezdete, aminek értékelésével természetesen még várni kell. Egyelőre úgy tűnik, sokat kockáztat, és bár előnnyel indult a tárgyalásokon, jelenleg a játékosok vannak kedvezőbb helyzetben.

Mi lehet tehát Bettman elmúlt 20 évének a mérlege? Ha a számokat nézzük, 1992-ben az NHL egy évi 400 millió dolláros üzlet volt. 2011-ben ez 3,3 milliárd dollárra növekedett. Nemrégiben írtak alá az NBC-vel egy 2 milliárdos szerződést. 24 csapatról 30 csapatosra bővült a liga. Egy másik cikk szerint, ha Bettman vállalatvezető lenne ilyen teljesítménnyel, mindenki felállva tapsolná mint hatalmas géniuszt, és a Forbes magazin címoldaláról nézne vissza ránk. Sportszakmailag szintén elvitathatatlan érdemei vannak. A 90-es években az NHL egyszerre volt unalmas és erőszakos. Bettman első periódusában a Scott Stevensszel fémjelzett New Jersey Devils három alkalommal hódította el a Stanley Kupát, ugyanazzal a rémunalmas taktikával, általános érdektelenség közepette. Mára olyanok sztárok nőttek ki, mint Sidney Crosby, Alekszandr Ovecskin vagy Jevgenyij Malkin. Emellett a játék sebessége is felgyorsult. A déli bővítés új területeket kezd meghódítani a liga számára, de ezek sikere egyelőre kétséges.

Összegezve tehát nem az a kérdés, hogy fejlődött-e a liga Bettman alatt, hanem hogy sikerült-e az összes lehetőséget kihasználni. Vagyis, hogy hol tartana ma az NHL Bettman nélkül. A kérdés maximálisan történelmietlen, a válaszok egyéni ízléstől, preferenciáktól és megítéléstől függően változnak. Egyesek a Hall of Fame-be követelik, mások szerint nagyjából ugyanannyit vett el a ligától, amennyit hozzá is tett.