Miről is tárgyalnak még az NHL-ben?

Az NHL-lockout miatt sokan a játékosokat hibáztatják, a harmadik Porsche a garázsban az egyik leggyakrabban visszatérő népmesei motívum.

Ahogyan azt sejtettük, olvasóink nem haboztak igazságot tenni a csütörtökön újfent megszakadó kollektív tárgyalások kapcsán. Érdekes, hogy a kommentelők inkább a játékosokat hibáztatják, a harmadik Porsche a garázsban az egyik leggyakrabban visszatérő népmesei motívum. Két dolgot tegyünk tisztába ezzel kapcsolatban.

Először is, ez egy kollektív alku. Ez azt jelenti, hogy Gary Bettman a tulajdonosokat, Donald Fehr pedig a játékosokat képviseli. Nem a nézőket és nem a szponzorokat. Ők nem azon dolgoznak elsősorban, hogy mielőbb újra legyen játék. Természetesen szeretnék, ha mielőbb lenne, az általuk képviselt fél számára a lehető legelőnyösebb feltételek mellett. A játékosok hét éve jelentős vereséget szenvedtek, Bettman pedig diadalt ült. A játékosok két évvel ezelőtt arra kérték Donald Fehrt, hogy a következő alkalommal legyen ő a képviselőjük. Nem akárkiről van szó, hanem egy igazi nagyágyúról, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Neki most az is a dolga, hogy helyrebillentse az erőviszonyokat.

Bettman ezzel szemben újabb jelentős engedményeket akart felmutatni. Az egyik legérdekesebb kérdés, hogy ez a harc mennyire lesz képes elmenni az irracionális önpusztítás irányába. Mert ha nincs néző és nincs szponzor, az ESPN pedig a lockout alatt KHL-meccseket közvetít, akkor bevétel sincs, amiről meg lehetne állapodni. Az elemzők többsége pedig egyetért abban, hogy egy újabb szezon elmaradása beláthatatlan károkat okozna. Nem tudjuk így van-e, de hogy ez a kérdés a tárgyalópartnereket is erősen foglalkoztatja, abban biztosak lehetünk.

A tárgyalások folyamán mindkét fél arra törekszik, hogy egységesnek tűnjön. A tulajdonosok egymillió dolláros büntetés terhe mellett nyilatkozhatnak, a játékosoknál ilyen ugyan nincs, ám az sem sokkal kevésbé visszatartó, ha a játékostársak, például Ovecskin, nevezik nyilvánosan árulónak az embert. Valójában azonban az érdekszövetségbe tömörült jogi és természetes személyek (vagyis a csapatok és a játékosok) helyzete és érdekei közel sem annyira azonosak, mint amilyennek azt mutatják. A klubokról már többször írtunk, de azt sem nehéz elképzelni, hogy a kb. hétszáz játékos között is lehet legalább annyi különbség, mint harminc csapat között.

A játékosok többségének nem a harmadik Porsche a garázsban a tét. Az érdekkülönbségeket a másik fél igyekszik saját céljaira felhasználni. Bettman ebben aktívabb volt, mint Fehr, már szeptemberben volt olyan hír, hogy egyes tulajdonosok a szakszervezet megkerülésével kerestek meg játékosokat, de a közvetlen tárgyalásokra tett javaslat mögött sem nehéz az okokat azonosítanunk. A tulajdonosok nyilván sokkal jártasabbak gazdasági ügyekben, mint a játékosok, úgyhogy Bettman kiesése kisebb veszteség, mint Fehré. Egyesek szerint tulajdonképpen erre volt felépítve az egész múlt heti taktika: kiiktatjuk Fehrt, a játékosok orra előtt elhúzzuk a 300 millió dolláros maszlagot, az apró betűs részben pedig kaszálunk egy nagyot. Csak közben jött Fehr, a 89 millió dollár pluszt köszönte szépen és megkérdezte, mi legyen a többi ponttal. Ekkor pipultak be a tulajdonosok.

A másik dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ? főként a megkülönböztetett médiafigyelem miatt ? az egész tárgyalási folyamat egy színház. Cirkusz zajlik a szemünk előtt, amelyben majdnem minden mozdulat, mondat, gesztus tudatosan átgondolt. A legtöbbet arról beszéltek az elmúlt pár napban, hogy Bettman múlt hét csütörtöki sajtótájékoztatón mutatott megrendültsége mennyire volt tudatos (Nekem hisztek vagy a saját szemeteknek?) vagy mennyire tükrözte abbéli megrendültségét, hogy nem akármilyen ellenféllel került szembe, akin eddig még nemigen talált fogást. Nem számoltuk össze, hányadik végzetes mély pontnál járunk.

Mi is választja el a feleket a megegyezéstől? A liga 10 éves kollektív szerződést akar, amely 8 év után felmondható, a szakszervezet 8 éveset, mely 6 év után felmondható. A játékosok szerződésének hosszát a liga 5 évben akarja maximalizálni, amely két évvel megtoldható, ha a klub saját UFA-játékosáról van szó, míg a szakszervezet 8 éves limitet akar egységesen. A különbség tehát kettő, illetve három év. Pontosabban még annyi sem, hiszen becslések szerint a 690 NHL-játékos közül nagyjából hatszáznak van 5 éves vagy annál rövidebb szerződése. Tehát a második pont 90 játékost érinthet. Csapatonként hármat. Bettman a sajtótájékoztatón nem takarékoskodott a szavakkal megindultságának érzékeltetésére: sokkról, érzelmi hullámvasútról beszélt. Helyettese, Bill Daly azt mondta, hogy a szerződések időtartama az a kérdés, amihez a végsőkig ragaszkodni fognak. Racionálisan gondolkodva túl nagy ár ez ahhoz, hogy ebben a formában igaz legyen.

A múlt héten azt írtuk, hogy ha a hétvégéig nem születik megegyezés, akkor újabb mérkőzéseket fognak törölni az alapszakaszból. Figyelemre méltó, hogy megegyezés ugyan nem született, de újabb mérkőzéseket nem töröltek. Márpedig jelenleg csak december 14-ig szünetel a játék. Persze az is lehet, hogy ennek semmi jelentősége, de abban is biztosak lehetünk, hogy a hétvégén beszéltek egymással a felek.