Újabb mélyponton a tárgyalások

A keddi megbeszélések hurráoptimizmusa csütörtökre mélységes pesszimizmusba fordult. Bob McKenzie, a tsn.ca vezető szakértője ezt írta twitter-oldalán: “Annyit mondhatok, hogy van egy határozottan bizarr dinamikája a tárgyalásoknak, mindkét oldalról egymásnak ellentmondó jelek érkeznek.” A keddi tízórás maraton után szerdán a tulajdonosok új javaslattal álltak elő. Ennek lényege az volt, hogy a játékosok által a lockout miatt elmaradt bérek kompenzálására követelt 389 millió dolláros igény és a liga által ehelyett megfogalmazott 211 millió dolláros ajánlat között éppen félúton lévő 300 millió dollár fizetnek úgy, hogy abból 50 millió a nyugdíjalapba menne. Ezen felül a kollektív szerződés időbeli hatályát hétről tíz évre akarták növelni, egyben a játékosok szerződésének idejét öt évben maximalizálni.

A várt hatás a játékosok részéről azonban elmaradt. Ők csütörtökön egész nap egymás között vitatkoztak a tulajdonosok ajánlatáról, ami azoknak eleve nem tetszett, néhányan haza is mentek, meg sem várva a tárgyalások folytatását. A megbeszélések végül is csütörtök este öt órakor elkezdődtek, ám negyed hétkor már véget is értek. A játékosok is megtették ajánlatukat, amiben újabb alkupozíciókat foglaltak el a fenti kérdésekben (ne 10 év legyen a kollektív szerződés időtartama, hanem 8, ne 5 év legyen a játékosok szerződésének maximuma, hanem szintén 8), ami a tulajdonosoknál kiverte a biztosítékot. Ők egy igent vagy egy nemet vártak a játékosok részéről. Ez kétségkívül ultimátumszerű, ám az is igaz, hogy Fehr a hírek szerint nem szavaztatta meg az ajánlatot. Most ugyanott tartunk, mint eddig már oly sokszor az idei évben: a tárgyalások megakadtak, senki nem tudja, mikor lesz folytatás, mindkét fél saját kompromisszumkészségét, egyben a másik kompromisszumképtelenségét hangoztatja.

Bettman NHL-komisszár csütörtökön így nyilatkozott: “Drámai mértékű elmozdulásra tettünk javaslatot, hosszú távon is jól működő rendszert ajánlottunk, mely dollármilliókat fizetne a játékosoknak. Csalódott vagyok amiatt, hogy ott tartunk, ahol tartunk. Vennünk kell egy mély levegőt, és újra megpróbálnunk megegyezni.” Bill Daly alelnök hozzátette, hogy a szerződések hossza a tulajdonosok számára kulcsfontosságú kérdés, amelyért készek akár meg is halni.

Donald Fehr a játékos-szakszervezet részéről hasonlókat tudott mondani a játékosokról: “A játékosok nagyon, nagyon sokat engedtek, messze többet, mint a tulajdonosok.” Brad Richards, aki személyesen is részt vett a tárgyalások eheti fordulójában szintén csalódott volt: “Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy itt ultimátumszerű stílusban folynak a tárgyalások. A tulajdonosok még csak nem is tartózkodtak a városban ma este. Remélem, mindkét fél visszalép egyet, és felismeri annak fontosságát, hogy a lehető legsürgősebben visszatérjünk a tárgyalóasztalhoz.”

Larry Tanenbaum, a Toronto Maple Leafs igazgatója távolmaradásáról ennyit mondott: “Én értem, mennyire fontos, hogy erős ligánk legyen, 30 életképes csapattal. Azt kell mondjam, engem sokkolt, ahogyan a dolgok az elmúlt 48 órában megváltoztak. A keddi ülésen mindenki kooperatív volt és a legjobbat akarta. Optimista voltam és ennek hangot is adtam a szerdai igazgatósági ülésen. Amikor azonban szerda délután újra összeültünk a játékosokkal, mintha valaki átállította volna a kapcsolókat.”

Olvasóink egyik legnagyobb erénye a megalkuvást nem ismerő igazságérzet, azonban ilyen távolról lehetetlen megmondani, kinek van (nagyobb) igazsága. Ahogy a különféle újságokat szemlézzük, ez még a tárgyalásoknak otthont adó hotel halljából sem megy. A vélemények megoszlanak arról, hogy Bettman vagy Fehr a hibás. A szakírók leginkább mindkettőt okolják, és nem nagyon értik, miről is megy a vita tulajdonképpen. A paradoxon éppen az, hogy a lényegi kérdésekben a különbség minimális, ugyanakkor az elmozdulás lehetősége is.

Ahogy Ken Dryden fogalmazott a Globe and Mail hasábjain: “Nehéz elhinni, hogy mind a tulajdonosok, mind a játékosok annyira ragaszkodnak a saját igazukhoz és hogy annyira meg vannak győződve a másik fél hibájáról, hogy eközben nem látják azt a pusztítást, amit mindketten végeznek. Nehéz elhinni, hogy sem Bettman, sem Fehr, sem a tulajdonosok, sem pedig a játékosok nem fogják fel, ha nincs szezon, nincs győzelem sem. (…) Amit a tulajdonosok és a játékosok a szurkolókkal veszíthetnek, az messze sokkal több, mint bármi egyéb, amit nyerhetnek.”

Azt írtuk, ugyanott tartunk, mint idén már oly sokszor. Ez majdnem teljesen igaz: december 7. van, ha 10 meccsnél többet akarnak játszani az alapszakaszban, akkor nagyon sürgősen meg kell egyezni. Amint az egyik sportszakíró fogalmazott a twitteren: a munkaügyi viták olyanok, mint a házassági csetepaték, egy dolgot leszámítva: előbbiben nincsen válás. Ez igaz, de a nappaliban már megágyaztak.

(Forrás: tsn.ca és kuklaskorner.com)