Mert nem csak emlékeket hagyott
Kedves Hokis társadalom!
“Van az emlék (…). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben (…). És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?”
Csitáry Hock Tamástól kértem kölcsön a szavakat, mert úgy látom, a blogon és a pályák környékén, hogy valami ilyesmi történt férjem halála után is.
Mivel nyilvános gyászszertartáson nem lesz lehetőség elbúcsúzni Tőle, ezért a Játékvezetők Egyesülete (akiknek ezúton is mindent köszönök), a Szövetség, a Csapatok lehetővé tették, hogy ismerős és ismeretlen szurkolók is elbúcsúzzanak tőle a mérkőzések előtt.
Miki, a magam és a gyermekeim nevében is köszönjük, hogy megmutattátok: e fagyos, hideg sportág szerelmeseire nem jellemző a jeges közöny! Még egy csíkos esetében sem!
Árkovicsné Krisztina, Bálint és Gergő
Köszönettel: Árkovics Miklós családja
