Nem szabad alábecsülni a Fehr-faktort

Ezzel a címmel jelent meg egy írás a Washington Postban a lockout jelenlegi helyzetét elemezve. A cikk fókuszában a játékosszakszervezet vezetője, Donald Fehr áll, akinek személyes portréját már mi is megfestettük. Fehr két éve vette át a szakszervezet vezetését, miután az előző kollektív tárgyalások mérlege egy kihagyott szezon és 24%-os bércsökkentés lett. Idén a tulajdonosok még nagyobb áldozatvállalást kértek a játékosoktól.

Ha a liga el akarja kerülni a teljes szezon kihagyását ? ami már másodszor fordulna elő Bettman vezetése alatt ?, akkor nem csak a konkrét ügyekre (részesedés, szerződéses jogok stb.) kellene hagyatkoznia, hanem azt is alaposan tanulmányoznia kellene, hogy Fehr milyen stílusban, milyen taktikával vezeti a tárgyalásokat és általában a szakszervezetet. Erre bőven van alapanyag, hiszen Fehr 32 éve tanácsadó ilyen ügyekben, többnyire baseballban. A tárgyalások kimenetelét ugyanis alapvetően határozza meg az, amit Fehr-faktornak nevezhetünk.

Minden tárgyalásnak vannak kritikus fordulópontjai. Az idei lockout idején az egyik ilyen a november 21-i szerda volt, amikor a játékosok új ajánlattal álltak elő. Fehrnek különleges érzéke van ahhoz, hogy felismerje azokat a pillanatokat, amikor leleplezheti tárgyalópartnere valódi szándékait. Ez történt azon a szerdán, amikor egy agresszív lépést tettek ennek érdekében. Ezzel a módszerrel egyszerre egyesíti a mögötte álló erőket és hozza a tulajdonosokat olyan helyzetbe, amikor már nehezen takargathatják valódi stratégiájukat.

Fehr így kommentálta a játékosok szerdai ajánlatát: “Jóval tovább mentünk a félútnál. Ez volt a tőlünk telhető legjobb ajánlat.” Erre mondta Bettman, hogy még mindig nagyok a távolságok a két fél között. 32 év tapasztalatával a háta mögött Fehr pontosan tudja, hogyan cselekedjen az ehhez hasonló krízishelyzetekben. Ha azt mondja, a tőlünk telhető legjobb, akkor az így is van, függetlenül attól, mit mondott korábban. Emellett a játékosok nem egyszerűen támogatják, hanem ténylegesen őket képviseli, azt csinálja, amit azok mondanak neki. A baseballban a tulajdonosoknak 20 év kellett, mire felfogták, hogy Fehr nem pusztán egy báb. Véleményt mond, formál és alakít, de sohasem ő dönt, hanem a játékosok. Inkább csökkenti a követeléseket, mint hogy veszítsen a játékosok támogatásából.

Ezt szolgálta a szerdai ajánlat is: közeledett a tulajdonosok felé, egyben újraegyesítette a konfliktusos szakaszban esetleg széteső erőket a játékosok oldalán. Most már senki nem mondhatja azt, hogy nem tettünk meg mindent a megegyezés érdekében. Most az NHL térfelén pattog a labda, ha nem fogadják el az újabb ajánlatot, az kategorikus nemet jelent a tárgyalásokra.

Talán mindez nem ennyire éles, talán a hoki más, mint a baseball, talán két év alatt nem sikerült olyan mértékben megnyernie a játékosok bizalmát és támogatását, mint a baseballban. De ha mégis, akkor az új ajánlat mint egy jövőbeni kompromisszum lehetséges alapjának elutasítása a liga részéről, hatalmas kockázatot jelent a hoki számára.