Levonult a jégről az Érsekújvár

A Miskolc?Érsekújváron szokatlan eset borzolta a hazai nézők idegeit: elégedetlenségében levonult az ellenfél a jégről, és bement az öltözőbe.

A 2. harmad vége felé a vendégek rövid idő alatt három kisbüntetést, szedtek össze, így a Miskolc összesen 1 perc 38 másodpercig kettős emberelőnyben is játszhatott, amelyből meg is szerezte a vezetést. Az Érsekújvár egyik játékosa a szünetre vonulás közben szlovákul megjegyzést tett ezért a játékvezetőkre, amit az egyik vonalbíró meghallott. Szólt a vezetőbíróknak, akik ezért 10 perc fegyelmit adtak. Ezt az vendégcsapatnak a 3. harmad kezdetén jelezték, és ekkor Spisák edző lehívta a jégről a csapatot, bementek az öltözőbe. Nagyjából 2-3 perc múlva kijöttek, és a játék kezdéssel folytatódott. A játékvezetők nem szankcionálták az esetet, akként oldották meg a helyzetet, hogy beírtak egy időkérést a 40. perchez.

Kíváncsiak voltunk Spisák mester indokaira és Kehler edző véleményére is.

Robert Spisák (Érsekújvár, vezetőedző): “Úgy éreztük, a mérkőzésen végig nem volt jó a bíráskodás, többször is rossz ítéletet hoztak a játékvezetők, amivel a mérkőzés kimenetelét is befolyásolták. A 2. harmad végén sorozatban kaptuk a kiállításokat, érzésem szerint túl könnyen. Az egyik játékosomat kiállították, és ezt egy másik hokisunk a szünetre levonuláskor a bírók felé szlovákul megjegyzéssel illette.

A 3. harmad elején tudtuk meg, hogy ezért ez a játékos fegyelmit kapott. Úgy éreztem, hogy a játékosaimnak elszállt az agyuk, és túl sok indulat feszült bennük. Ilyenkor az edzőnek be kell avatkoznia valahogy. Úgy éreztem, a legjobb az, ha rövid időre bemegyünk az öltözőbe. Ugyanis ezáltal a csapat azt érezte, hogy mi sem értünk egyet a játékvezetéssel, és nekik is volt egy kis idejük arra, hogy kiengedjék a gőzt.”

Tim Kehler (Miskolc, vezetőedző): “A mérkőzésen ide-oda számos kiállítás volt, érzésem szerint többször is túlzottan könnyen büntették a játékosokat. Ez mindkét csapatot sújtotta. A második harmadot követően fegyelmit adtak a játékvezetők az egyik vendégjátékosnak, de azt nem tudom, hogy ezt mikor közölték a csapattal, tudtak-e erről, mielőtt kijöttek a harmadik harmadra, vagy sem. Abból, amit láttam, úgy tűnt, hogy csak a harmadik harmad elején derült ki a fegyelmi az érsekújváriak számára.

Ezután az edző lehívta a csapatot a jégről, majd a kispadról is behívta őket az öltözőbe. Az egész nagyon rövid ideig tartott, nagyjából két perc múlva már újra kint is lehettek. Abban biztos vagyok, hogy az egész közjáték nem tartott tovább három percnél. Azon viszont nagyon meglepődtem, és bevallom, nem is értem, hogy történhetett, hogy mindezt a játékvezetők azzal intézték el, hogy beírtak egy időkérést az Érsekújvárnak, és nem adtak kisbüntetést a játék késleltetéséért vagy a szabálykönyv egyéb pontjai alapján.”

Természetesen a független szakember véleményére is kíváncsiak voltunk. Beck Péter nemzetközi ellenőr így látja az esetet: “A második szünetet követően a csapatok kijöttek az öltözőből a kezdéshez. A játékvezetők ekkor adtak fegyelmit az egyik érsekújvári játékosnak. Erre a csapat levonult, bement az öltözőbe, majd visszajött, a mérkőzés bedobással folytatódott, és a jegyzőkönyvben időkérés került az érsekújváriak neve mellé.

Amennyiben valóban időkérés történt, akkor annak tényét be kellett volna mutatni, az órát el kellett volna indítani szabályszerűen, lemérni az időkérés 30 másodperces idejét, annak leteltét hangjelzéssel jelezni. Utána a cserére még 5-5 másodperc áll rendelkezésre, azaz összességében mintegy 40 másodperc után a játékot folytatni kellett volna. A szabálykönyv nem rendelkezik arról, hogy a csapatoknak időkérés közben a kispadnál kell tartózkodni, tehát elvben joguk lett volna ekkor is bemenni az öltözőbe, csak az erre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt ez nemigen szokott előfordulni.

Ha viszont nem történt időkérés, akkor újabb kisbüntetésnek kellett volna következnie. Mivel az eset közvetlenül a szünet után történt, és nem álltak fel a kezdéshez az érsekújváriak, két perces technikai kisbüntetést kellett volna adni nekik, ezt írja elő a szabálykönyv. E két változat valamelyike lett volna az eset szabályszerű kezelése.”