Medvescak?Fehérvár 5-3

Nagyon fura meccset játszott a Fehérvár Zágrábban. Akadozott a játékunk, sok volt a nagy hiba fontos helyzetekben, az ellenfél erősebb, gyorsabb volt, a Trilar, Dremelj bírópáros hozta a tőle megszokottat, és mégis közel voltunk a pontszerzéshez.

Nagyon jól küzdöttünk, nem adtuk fel, és ez dicséretes, még ha ismét úgy érezhetjük is, elszalasztottunk egy pontszerzési lehetőséget. 0-2-nél és 2-4-nél is hittel játszott a Fehérvár, és ami először sikerült, az másodszor is majdnem. De nem mentek be a ziccerek, ennyi hiányzott, vagy még egy kicsit több is. Ne legyünk igazságtalanok, sokkal több jutott a nagy lehetőségekből a Medvescaknak, ám azon sopánkodjanak ők.

Hogy milyen nagyon érdekes játék a hoki, annak ez a meccs is bizonyítéka. Micsoda hullámzás és pörgés van ebben a játékban, ez még évtizedek után is meglepő. S milyen érdekes, hogy bár Horváth András sok nagyon jó dolgot ? ütközés, helyezkedés, mentés ? mutatott be, mégis sokan az ő hibájára emlékeznek majd a legtovább ezzel a meccsel kapcsolatban. A másik történet Bálizs Bencéé, aki hihetetlen szituációkban hárított, de mégsem lehet azt mondani, hogy ez lett volna élete estéje. Három gyönyörű gólt ütöttünk, Pratt Banham csodapasszát értékesítette, Ladányi kilőtte a rést Kristan mamutjai között, miután elküldte a védőt egy testcsellel, Vas Márton pedig olyan gólt ragasztott a hosszú felsőbe fonákkal, amilyet csak a legképzettebbek tudnak.

Mindenesetre 5 az 5 ellen nem kaptunk gólt, csak 2 hátrányost, 1 dupla hátrányost, 1 előnyöst és 1 üres kapust. Mi mindhármat 5 az 5 ellen vertük. Sajnos ez nem jelent semmit. De a vereség ellenére azt lehet mondani, amit a Fehérvár kedden mutatott, arra ugyanúgy lehet építeni, mint a Klagenfurt elleni játékra. Persze ez még távolról sem az igazi.