Ladányi: Mindenből a pozitívumot kell kiragadni

A Jégkorongblog állandó helyzetelemzőjével folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a szezonban, de eddig egyik fél sem érezte úgy, hogy meg kéne szólalni. A 11-essel közösen úgy döntöttünk, talán eljött annak az ideje, hogy összefoglaljuk a Fehérvár-csatár gondolatait. Az eddig megszokottaktól eltérően ezúttal azt a módszert választottuk, hogy a Ladányit és társait ért kritikákkal szembesítettük alanyunkat, aki ezekre reflektált.

A Sapa Fehérvár AV19-nél ez évben ismét korán kezdődtek a problémák. A gyógyszeres kezelés nem segített, vasárnap elérkezett a műtét ideje. A vezetőség úgy döntött, hogy edzőváltással oldja meg a problémát.

A kialakult helyzetben általában az edzőt menesztik, így történt ez a magyar EBEL-csapatnál is. Kevin Primeau személyében az EBEL 12 csapatából a második legrégebb óta álló edzőtől vált meg a Fehérvár. Nála csak Pierre Page edzi régebben csapatát a ligában. Érdekesség, hogy a Volán közel sincs a legnagyobb edzőfalók között, a ligában a salzburgi mesteren kívül csak három olyan vezetőedző van, aki már az előző szezon kezdetekor is a jelenlegi csapatánál dolgozott.

A Jégkorongblog állandó helyzetelemzőjével, Ladányi Balázzsal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a szezonban, de eddig sem a játékos, sem mi nem éreztük úgy, hogy ildomos lenne megszólalni. A 11-essel közösen úgy döntöttünk, most talán van értelme annak, hogy összefoglaljuk a kiváló szélső gondolatait. Az eddig megszokottaktól eltérően ezúttal azt a módszert választottuk, hogy a Ladányit és társait ért kritikákkal szembesítettük alanyunkat (ezeket olvashatják vastag betűvel), aki ezekre reflektált.

Fásultnak tűnik a csapat, egyszerűen nem megy a játék.

“Igen, éreztem és érzem én is, hogy nem úgy megy idén, ahogy szokott. Mondhatnám azt is, hogy ilyen rosszul még sosem éreztem magam fizikailag és mentálisan, mióta a Fehérvárban játszom. Pedig a nyári felkészülésem kiválóan sikerült, rengeteget dolgoztam, és az eredményeim is jók voltak. A száraz felkészülés után a jeges edzéseken is 100%-ig elvégeztem azt a munkát, amit az edzők előírtak számomra. Azt gondolom, erről edzőink is így nyilatkoznának.”

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Flegma, nincs lendület, lelkesedés a játékában.

“A hazai Salzburg-meccsen nagyon nem ment a játék, hozzáteszem, előtte sem és azóta sem volt olyan meccsünk, amikor nagyon jók lettünk volna. Folyamatosan kaptuk a gólokat, a mi sorunk főleg, lehetetlen helyzetekből. Nagyon vártuk, hogy leültessen minket az edző, vagy mellőzzön pár cserére, mert ahányszor jégre léptünk, gólt kaptunk. De sajnos folyamatosan mentünk hátrányban, előnyben is. Valahogy egész szoros volt az eredmény két harmad után, de nem azért, mert jobbak voltunk, hanem mert a Salzburg mindent kihagyott. Majd kimentünk a harmadik harmadra, és gyorsan kaptunk egy jó pár gombócot. Egyértelmű volt, hogy ez a Salzburg napja, ránk pedig az áldozat szerep vár.

Sokszor hallottam már pályafutásom során, hogy kívülről néha flegma, nem törődöm a játékom. Ezt belülről soha nem éreztem, de szerencsére nem adok az ilyen rosszindulatú véleményekre, nem lehetek szimpatikus mindenkinek. Lehet, hogy néha annak látszik kintről, de én ilyen technikával korcsolyázom, és ezzel a közönségkorcsolyázós technikával jutottam el idáig. A reklamációkat Kercsó Árpádnak kérném megfogalmazni, tőle tanultam a korcsolyázást. Viszont 36 éves vagyok, és ezen már aligha fogok tudni változtatni játékos-pályafutásom alatt.

Tudom, hogy egyesek szemében, ha van rajtam sapka, azért, ha nincs, akkor azért effektus létezik a játékom megítélése során. Tudom azt is, hogy öreg vagyok, de gondolom, ez senkit nem zavart, amikor tavaly ? azaz pár hónappal ezelőtt ? 50 meccsen szereztem 60 pontot, és bejutottunk a rájátszásba. Gondolom, azt sem nehezményezte senki, hogy magyar gólkirálya lett az EBEL-nek, éppenséggel a mi sorunkból.

Tudom, hogy vannak olyanok a lelátón, akiknek a szemében én vagyok a rés a sorban. Hallom, hogy a legjobb magyar center, Vas Marci játéka láttán jó néhány embernek anyázni támad kedve. Megtaláltak már azzal is, hogy mi ketten visszahúzzuk Sofit és így derékba törjük a karrierjét. Ezekre a megjegyzésekre sem tudok figyelmet fordítani, mert nevetségesnek tartom, hogy hozzá nem értők szakmai kérdésekben támadnak. Amíg nem olyan szakember kritizál, akit elismernek hokis berkekben, nincs miért foglalkozzam vele.

Ha 20-30, fantázianév mögé bújt szurkoló vág a fejünkhöz különböző sértéseket, nincs baj. Hozzáteszem, bármikor hajlandó vagyok leülni egy kérdezz-felelekre azokkal, akik vállalják az arcukat, a nevüket. A szemtől szembe párbeszédnek van értelme, a névtelen vádaskodásnak nincs. Én nem bújok el becenevek mögé, vállalom a véleményemet.

Ami a tény, hogy továbbra is így, hárman mi alkotjuk a legeredményesebb sort. Amikor jól ment a játék, akkor is mindig azt mondtam, hogy a csapat nyeri meg a meccseket. Ez ügyben semmi nem változott. Ha nyer a csapat, akkor a csapat nyer, ha kikap, akkor a csapat kap ki.

Ki tudom zárni azt a körülményt, hogy szidnak minket, amíg a közönség elég kis százaléka teszi, mint ahogy jelenleg is. A meccseinkre több ezer szurkoló jár ki, otthonról is sokan követik az eseményeket. A Salzburg-meccs végére valóban nem lehetünk büszkék, sőt, nagyon szégyenteljes volt, de aznap semmi nem úgy történt, ahogy szerettük volna. Mindenből a pozitívumot kell kiragadni, ami ebben az esetben talán annyi, hogy 20 éves profi pályafutásom alatt nem sok ilyen fordult elő velem.

Nem mentegetőzés, mert a 9-2-es végeredményen nem változtat, de az előző szezonban volt egy olyan meccs a két csapat között, amikor éppen fordítva sültek el a dolgok. Nem azért vertük őket 7-1-re Salzburgban, mert ők beleszartak, vagy edzőt akartak buktatni. Hanem azért, mert ilyen a hoki, néha így alakulnak a dolgok. Számtalan példa van erre, ha nem lenne túlzó a párhuzam, említhetném a vancouveri olimpia Kanada?Oroszország mérkőzését, ahol Ovecskinék a kábeleket kitépték volna a falból, úgy akartak nyerni, de a pályán ezt nem sikerült megmutatniuk, egyszerűen nem ment nekik, és a végén már csak azt várták, hogy hazamehessenek minél gyorsabban.”

Nem tettek meg mindent a jégen, mert meg akarták buktatni az edzőt.

“Az edző és a játékosok közötti kapcsolat előbb-utóbb elhasználódik, ami nem azt jelenti, hogy Kevin Primeau rosszabb edző lett néhány hónap alatt. Hanem azt, hogy nem tudta a csapatot úgy összerakni fejben és fizikálisan, ahogy az ideális lett volna. Ő egy olyan edző, aki nagyon sokat tud a hokiról, és nagyon mély elméleti tudása van a játék legapróbb részleteiről.

Amikor gödörbe kerül a csapat, sokkal érzékenyebb dolgok történhetnek, kevésbé működnek azok a reakciók, amelyek normál esetben jót tesznek a csapatnak. Ez azt sem jelenti, hogy a csapat az edző megbuktatására játszik.

Hallottam ilyen hangokat is az utóbbi napokban, ez egy vicc, és kifejezetten felháborító, hogy a mi szurkolóink ? még ha csak kis részük is ? ilyet feltételeznek rólunk. Holott ha nincs a Salzburg elleni 3. harmad, hanem azt a húsz percet is megússzuk kettő góllal, akkor kívülről senkinek nem tűnt volna fel, hogy ekkora a probléma. Pedig ez a probléma ugyanúgy fennállt volna.

Ráadásul érthetetlen is ez az otromba vád, hiszen az a csapat, amelyik láthatóan nincs jó formában, nyer-e például Linzben és Salzburgban abban az esetben, ha az edzője ellen játszik? Megszorongatja-e a legjobb formában lévő Villachot 0-3-ról felállva?”

A vasárnapi meccsen úgy tűnt, mintha levegőhöz jutott volna a csapat.

“Azt hiszem, kívülről is látható volt, hogy a csapat felszabadultabban játszott vasárnap. Ez természetes dolog. Ne legyünk álszentek, régóta érződött, hogy valamilyen változás lesz a csapatnál, minden jel erre utalt. Azt mondom, lehet, hogy még nem értek véget a változások,például előfordulhat, hogy valakit elküldenek közülünk. Ezt is el kell fogadni, benne van a játékban, ilyen a jégkorong, de talán minden csapatsportágban ezek a mechanizmusok működnek. Aztán ettől vagy jobb lesz, vagy rosszabb. Mi eddig általában jól jöttünk ki ezekből hosszú távon, reméljük, most is így lesz.

Amikor nehéz helyzetben volt a csapat, nem szívesen nyilatkoztam volna a helyzetről, most sem szívesen teszem, nem szerencsés ilyenkor kifelé beszélni, mert a problémák az öltözőben keletkeznek, és ott is kell megoldani őket. Egyik szurkoló sem fog tudni segíteni a megoldásban, úgyhogy azt javaslom, hagyják ezt a feladatot meg nekünk. Nyilván nem árulok el titkot, ha azt mondom, nem éreztem úgy, hogy minden tökéletes ebben az évben a csapaton belül.

Most, hogy elküldték az edzőket, főleg nem érdemes kritizálni az ő munkájukat, sőt nem szabad elfelejteni, hogy a Graz elleni meccset is ők készítették elő, és ők készítették fel a csapatot, úgyhogy az ő érdemük is a vasárnapi sikerünk. Az is biztos, hogy nem csak ők tehetnek arról, hogy ebben az évben így játszunk. Van részük benne, de ahogy már mondtam, a csapat nyeri és veszti a meccseket, nem pedig az edzők vagy pár játékos.”