Újra kezdődik? Ola Barcelona!

Újabb nagy kaland előtt áll női válogatottunk: pénteken kezdődik az olimpiai selejtező. Az első ellenfelünk egyben a csoport favoritja, Dánia. A magyar lányok azonban nem fogadják el a papírformát. A barcelonai napokról Medgyes László felszerelésmenedzser jelentkezik úti naplóval.

“Olyan, mintha nem is olyan régen fejeztem volna be a maribori női világbajnokságról írott beszámolómat, s immár egy újabb eseményen próbálom mondatokba önteni mindazokat a történéseket, amelyek a “hivatalos” beszámolókból általában kimaradnak, de úgy ítélem meg, hogy az érdeklődőknek esetleg nyújthatnak értékes információkat.

Az utazás előkészületeivel most nem nagyon fárasztom olvasóimat, az első említésre méltó esemény a csütörtök reggeli találkozó. Talán egy kicsit túlzás reggelnek nevezni a 04:20-as időpontot, de az utóbbi napokban az éjszakák és a reggelek közötti keskeny határvonal többször elmosódott, s szinte minden átmenet nélkül követték egymást a napszakok. No de térjünk vissza a lényeges dolgokra? Az 1-es terminál bezárása óta nem utaztunk a csapattal, így engem meglepett, hogy a korai időpont ellenére mekkora tömeggel szembesültünk.

Nem volt egyszerű feladat a csomagok súlyának optimalizálása, de ezt a feladatot sikerrel elvégeztük, s a checkolást követően már egy másik sorban találtuk magunk, konkrétan abban, amely a biztonsági ellenőrzésre várt. Ez a sor a viszonylag nagy számú járat miatt jelentősre duzzadt, de a várakozás hosszú perceit érdeklődő kérdések özöne között éltük át. Nagyon sokan nem is hallottak még arról, hogy létezik női jégkorong, így aztán nem csoda, hogy az eredményekkel sem voltak tisztában. Sok kérdést kaptunk az esélyekre vonatkozóan is, de legtöbb esetben azt a választ adtuk, hogy térjünk vissza rá 2 nap múlva?

Az utunk esemény nélkül telt, s ragyogó reggeli napsütésben landoltunk Barcelona repülőterén. Azt persze nem kell hangsúlyoznom, hogy a csapat jelentős feltűnést keltett ott is, sokan megfordultak utánunk. Csomagjaink szerencsére rendben, hiánytalanul megérkeztek, így elindultunk megkeresni a buszunkat. Legnagyobb meglepetésünkre a házigazdák részéről nem más, mint Frank Gonzalez fogadott bennünket, aki az IIHF tanácsának tagja. Talán ez volt megnyilvánulása annak, hogy mekkora sportdiplomáciai eredmény dr. Kolbenheyer Zsuzsanna tanácstagi megválasztása. A rövid buszozás elég hosszúra sikeredett, mert a barcelonai csúcsforgalmon keresztül vezetett utunk a jégpályára, amely a Camp Nou közvetlen szomszédságában található.

Az öltöző elfoglalása után a szállásunkra mentünk, ahol első meglepetésként ért bennünket, hogy a szobáinkat sajnos nem tudtuk elfoglalni, mert egyszerűen nem készültek el a takarítással. Így aztán jó 3 órát várakoztunk, amely a korai kelésre való tekintettel elég megterhelőnek bizonyult. A szobák elosztása és a kiadós ebéd után egy kis pihenő szerepelt a programban, majd 16:30-kor egy rögtönzött csapatgyűlést tartottunk. 17:00-kor a stáb elindult apályára, hogy megnézze a dánok edzését, én pedig belevetettem magam az előkészületekbe, mert talán ez az öltöző a második legkisebb, amelyben az eddigi tornák alatt voltunk. Mondjuk a dánok sem lehetnek maradéktalanul boldogok, mert ők egy közepesen kicsi helyett két nagyon kicsi öltözőt kaptak.

Itt kell elmondanom, hogy októberhez képest is meleg van Barcelonában, naponta többször jön egy kis zápor, s ezért a páratartalom 85% feletti. Mindez nem kedvez a jégkészítésnek. Ha azt mondom katasztrofális a jég állapota, akkor még finoman fogalmaztam. A szervezők ígérik, hogy péntekre minden rendben lesz, de ezt a spanyol mentalitás ismeretében egy kis kétkedéssel kell fogadnunk. De térjünk vissza az edzésekhez: a körülményekhez képest egész jól mentek a lábak, bár a pályára néha-néha leereszkedő ködfüggöny érdekes látványt nyújtott.

Edzés után visszasétáltunk a szállodába, majd a vacsora következett. Az ételek minőségére és mennyiségére nem lehet panasz, mindenki megtalálja a neki legjobban megfelelőt, salátát, köretet és desszertet. A vacsorát követően mindenki a szobájába tért, s azt hiszem, senkit sem kellett altatni, mert a korai kelés és a hirtelen (a hazai viszonyoktól jelentősen különböző) időjárás-változás mindenkit megviselt (na jó, engem mindenképp).

Pénteken, az első meccs napján reggel 8-kor kelünk, majd a reggelit követően 10:30-tól már átmozgató edzésünk lesz. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a 16:00-kor kezdődő mérkőzés a legfontosabb kérdésre már az első játéknapon választ fog adni. Mi mindent megteszünk azért, hogy ez a válasz nekünk legkedvezőbb legyen.

Medgyes László csütörtök éjszaka írott beszámolóját ezekkel a mondatokkal zárta: “Szép álmokat, Magyarország, remélem, holnap sokan drukkolnak majd nekünk az online jegyzőkönyv előtt ülve, mert ismét egy újabb csoda küszöbén áll a csapat!”

Utóirat: “Jut eszembe, a híreket böngészve most látom, hogy vezetőedzőnk látnoki képességeit fitogtatva mutatja nekünk a jövőt… A pólóján a Kisstadion látható, a háttérben a tervezett befogadóképesség ezerben… ”