A szakszervezet a ligát hibáztatja

Az alapszakasz első 82 meccsét törölték az NHL-ben. Megjelentek az első hivatalos reakciók. A liga lemezjátszója végképp elakadni látszik, Bill Daly alelnök a csütörtöki döntés után is lényegében ugyanazokat mondta, mint eddig: “A játék jobbat érdemel, a szurkolók jobbat érdemelnek és akik az NHL-ből élnek, azok is jobbat érdemelnek. Továbbra is elkötelezettek vagyunk annak érdekében, hogy mindent megtegyünk, ami hatalmunkban áll egy olyan megegyezés érdekében, amely méltányos a játékosok és a csapatok számára egyaránt, valamint jó a szurkolóinknak is.”

Donald Fehr, a játékosok képviselője nem hatódott könnyekig e szavaktól: “Ha a tulajdonosokat tényleg érdekelné a játék és a szurkolók, akkor feloldanák a lockoutot és engednék, hogy elinduljon a szezon, amíg a tárgyalások tartanak. A lockoutnak a végső eszköznek szabadna csak lennie a tárgyalások során, nem pedig első számú stratégiai eszköznek. Ezzel szemben a tulajdonosok közel 20 éve a lockout intézményét arra használják, hogy súlyos engedményeket csikarjanak ki a játékosoktól.”

Eközben már több mint 100 játékos (a szakszervezeti tagok 15%-a!) talált magának ideiglenes csapatot Európában, és ez a szám csak növekedni fog. Miközben más játékosok ? mint pl. Sidney Crosby ? ilyen-olyan okok miatt beragadnak a lockoutba és nem tudnak Európába szerződni. Ők érthetően nem olyan boldogok most. Henrik Lundqvist, a Rangers kapusa ezt írta twitteren: “Olyan, mintha cél nélkül edzenék és ezt utálom! Gary és Don, találjunk már ki valamit!” Jonathan Toews ennél keményebb szavakat használt: “Ez egy újabb várható, de csalódást keltő lépés a Liga részéről. Kicsit úgy tűnik, mintha Bettmant ezért fizetnék, mintha valami különös örömet szerezne neki, hogy megfossza a szurkolókat és a játékosokat a hokitól, csak azért, mert megteheti.”

Daly szerint ugyanakkor ezek a tárgyalások nem győzelemről vagy vereségről szólnak: “Arról van szó, hogy olyan megoldást találjunk, amely hosszú távon biztosítani képes a liga és a játék egészségét és stabilitását. Mi elkötelezettek vagyunk, hogy ezt elérjük.” Fehr szerint: “Le kell ülnünk egymással, és az asztal mellett kell maradnunk akkor is, ha ez kellemetlen, akkor is, ha a tárgyalópartnerek nem is tudnak azonnal újat mondani egymásnak, akkor is, ha legszívesebben valami mást csinálnál. Addig kell tárgyalni, amíg nincs meg a megoldás.”

Elméletben tehát továbbra is mindenki elkötelezett, mindenki tudja, mi a teendő. Ugyanakkor a következő tárgyalás időpontja mégsincs kitűzve.