Fehérvár?Villach 3-4

Negyven percig egyáltalán nem játszott jól a Fehérvár, de a harmadik harmadban igazán csodálatosan. Óriási tartás volt Sofronékban, az alagsorból másztak fel a tetőteraszra, 0-3-ról egyenlített a magyar csapat, büntetőkkel buktunk a végén. A mérkőzés nem Ryanről és nem Jarvenpaaről szólt. A büntetők egy kicsit igen.

Megérdemelten vezetett a Villach az első és a második harmad után is, de a háromgólos előny túlzás volt ? ne felejtsük el megemlíteni, hogy Hotham a második gólnál alighanem szabálytalanul akadályozta Tokajit. Szerencsére hamar helyre tettük a dolgokat. Bár kevés helyzetet sikerült kialakítani Höneckl kapuja előtt, de ezek a helyzetek hatalmas lehetőségek voltak. A két gólunk viszont inkább szerencsés események után született, Sofron és Banham is így talált a hálóba. Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy mindkét gól előtt Ladányi adott értékes passzt.

A záró húsz perc hátrányban indult, de ebből is sikerült helyzeteket kialakítani, Banham és Johansson is egyenlíthetett volna. A régi időkre emlékeztető parádés perceket nyomott le a Fehérvár a harmadik harmad elején. Furcsa leírni, de hatalmas fizikai fölény mutatkozott a javunkra, mind erőben, mind állóképességben jelentősen ellenfelünk fölé nőttünk, folyamatosan nyertük a párharcokat. Többször is nagyon közel voltunk az egyenlítéshez, de nem volt szerencsénk, nekik viszont igen, sokszor, nagy. Közben persze a kiválóan védő Bálizs Bence ketrecénél is alakultak ki jelentős lehetőségek, de megoldottuk ezeket a szituációkat.

Teljesen megérdemelt volt, hogy az 56. percben Frank Banham belőtte második gólját, és ezzel egyenlített a Fehérvár. Höneckl rémálmaiban sokszor előjön majd ez a találat. A folytatásban is lendületben maradt csapatunk, harcolt a negyedik gólért, amely a győzelmet jelentette volna. Ez nem jött össze, következett a hosszabbítás.

A ráadásban is mi voltunk aktívabbak, a legnagyobb helyzet Tokaji előtt adódott, de mellé lőtt, igaz, a végén szorongatott helyzetből. A Villach maximálisan elégedett volt azzal, hogy lepörög az öt perc.

Sofron kihagyta, Taylor belőtte, Ladányi belőtte, Pewal kihagyta, Banham belőtte, ekkor Ryannek muszáj volt értékesítenie, és ezt meg is tette, majd szolidan csendre intette a hazai publikumot, Taylor már a Villachot hozta jó helyzetbe, míg Mihály kényszerhelyzetben hibázott. Nem szeretünk extrapontot, maradt az egy.

Ha nem is játszott jól a Fehérvár a meccs első felében, végig sokat dolgozott. Az utolsó 25 percben a villachiak sokszor azt sem tudták, mi történik a kapujuk előtt. Nagyon becsületes Fehérvárt láthattunk a jégen, amely a Salzburg-meccset némileg feledtetni tudta.