King JulienHa ingyen adják, akkor sem kell

Bonarnak szétverte valaki az állát úgy, hogy köteles volt lejönni a jégről. Meccsdélután, hokikocsma, utolsó harmad, kb. 15 perc maradt hátra a mérkőzés végéig. Kettős emberelőny, beindulunk, eljutunk a HSC harmadába, passzolunk, ismét passzolunk, lőjünk már kapura, az isten szerelmére. Semmi! Nagy csend, figyelmesen lessük a mérkőzést a tv-ben, remélve, hogy megváltozik a sorsunk, hátha valami szép történik a hátralévő percekben. Hirtelen megszakad a csend, egy ideges kéz nyújtózkodik a kocsmáros felé és ordítja: hamarrrr egy sört, egy másik drukker: ide is egyet, egy harmadik: nekem is egy feketét… Zsolt, a negyedik: “bassza meg a fekete medve, igyátok meg az enyémet is, mi a faszom történik itt (nem tudom, hogy írjam, na, de így mondta), ez hokimeccs?

Idegesen feláll és búcsúzik: idővesztés, megyek haza. Mit mondhatsz egy ilyenre, jól esik a sör mindig, de azért kedd délután, egy ilyen gyenge mérkőzés után, ha ingyen adják, akkor sem kell. Jó nagyot kacagtunk, és ennyivel maradtunk a keddi meccs után.

Semmit nem játszott a csapatunk, pedig esélyesek voltunk, mi szurkolók jól leírtuk a HSC-t. És azok szegények akármennyire padlón voltak morálisan a Miskolc, meg a Fradi elleni csődök után, összeszedték magukat és beakasztottak egy 3 pontost nekünk.

Nem tudom, milyennek tűnt élőben a mérkőzés, tény az, hogy most az egyszer nem utaztunk Szeredába, néha unalmas az út oda, hosszú, habár rövid, csak 110 km, de folyton girbe-görbe. Végül miért, nem volt tétmeccs, közvetített is volt, és úgy döntöttünk egy jó páran, hogy jobb ha a kocsmában nézzük meg, kihasználván egy utolsó szép, meleg napsütéses őszi délutánt. Így hát kikötöttünk jó páran a teraszon. Megkezdődött a mérkőzés, egy semleges, gólhiányban szenvedő harmad után kezdtünk nyüzsögni, mivel láthatóan gyengén teljesítettek a fiúk.

Nem volt egyáltalán egy jó kezdet, de gondoltuk, jobb lesz a második. Az sem volt különb, sőt a kék-fehérek belőttek kettőt, megírván ezúttal a végeredményt, persze mi akkor még nem tudtuk, mert ha igen, ma pénzben fürödnénk. Mindkét gól szerintem kapushiba volt. Csapatok körül elismert az, hogy Polcnak ha gólt akarsz lőni távolról, akkor a bal vállát kell célozni, ott szegény tehetetlen. Az első gólt ítéljétek meg ti, én tartom a magamét, kapushiba volt, a második Novak keze volt, látható videón az is.

Hiába reménykedtünk, hogy az utolsó harmadban összeszedi a csapat magát, nem történt abban sem semmi. Előzetesen Bonarnak szétverte valaki az állát úgy, hogy köteles volt lejönni a jégről, így hát őrá sem számíthattunk tovább. Különben kedden hiányzott neki is a jó formája, sajnos ilyenkor látszik, hogy mennyire rá alapszik a Brassó sikere, ami nagyon elgondolkoztató számunkra, és nagyon veszélyes számára.

Veszélyes azért, mert most már numero uno legvadászottabb ember a csapatunkból. Így jutottunk el a bevezetőm pillanatára, mikor Zsolt megtörte a monotóniát és elhúzott sebesen. Reményünk még volt, a hokiban elég egy gyors perc és minden megváltozhat, de nem volt a mi esetünk az este, rosszul kezdődött, még rosszabbul végződött.

Ez van, “ezt jól bekaptuk”, ahogyan mondani szokták itt környékünkön, Szeredában pedig “Zúg a csarnok, itt a bajnok”, vagy talán még korai az is, mit szóltok, kék-fehér szurkolók? Szerintem igen, október 12-re van beszervezve a reváns, addigra, fel a fejjel, brassói legények. Hajrá Brassó!