budapestijetiZene füleimnek

Úgy tűnik, hogy a Fradi az előadás alatt akar megtanulni skálázni, ami nagyon meg fogja gyötörni a publikumot. Ha valami tetszik, akkor azt mondjuk “Zene füleimnek!”, ha nem akkor meg azt, hogy “Mi ez a kornyikálás! Miért nem tanult meg skálázni?” Úgy tűnik, hogy a Fradi az előadás alatt akar megtanulni skálázni, ami nagyon meg fogja gyötörni a publikumot (perdendosi ? elhalóan), ha még marad valaki a törzsön kívül egyáltalán?

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, s ugye minden rendben van
Újra emelt fővel nézek Rád!
(Kispál és a Borz: Kicsit szomorkás a hangulatom máma?)

Három meccs, három reménytelenül sima zakó! Se ritmus, se összhang, de még egy jobban sikerült szóló is ritkán ? mondjuk Linus beverte a Maciknak a kékről (deciso ? határozottan). Jó nevű játékosaink keresik a helyüket, lendületes, iramjátéknak nyoma sincs (adagio ? lassan, igen lassan), hátvédjeink a kapu mögé bújva is el tudják veszteni a korongot, de a kapu előtti keresztbe passzal történő korongvesztés és tilos felszabadítás is gyakran dönti romba csekélyke reményeinket (dolente ? fájdalmasan).

Kombinatív összjáték nyomokban se, támadáshoz nem érünk fel, védekezéshez nem érünk vissza. Előnyben nem tudunk felállni, ellenben sorozatban üti az ellenfél a gólokat (Brassó hármat egy meccsen). A tavalyi ? egész ütőképes ? letámadásunknak nyoma sincs, védekezés esetleges, viszont mindenki el tudja mondani, a másik hol ba*ta el? Lelkesedés nélküli darálás, csak lassabban és hamisabban, mint a szomszéd, a vendég, bárki. Ernyedten, na!

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál
Hol van a tűz, hol van az a mindig sóvár régi láz
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
(Presser Gábor: Nagy utazás)

Miskolc, DAB, Brassó és most Csíkszereda. Nagy győzelmi reményeket komolyan nem is tápláltunk, de megalkuvás nélküli, harcos játékot vártunk. Igen, eddig mind a 3 meccs a csapaton ment el, még ha egyéni hibák képében jelent is meg. Az induló harmadban a játékosok csekély részén lehetett látni bármilyen érzelmi alapon lemérhető dacot, vagy dühöt, ami legalább az illúzióját megadta volna a harcosságnak. Helyette a félvonalnál keresztbe korcsolyázó ellenfél visszahúzása, a cserénél bizonytalankodás, hogy tényleg jégre kell-e lépni, többletlétszám a jégen, amatőr helyezkedési és passzhibák, és néma hallgatás a csarnokban.

Győzött csatákon, szerelmes párnákon, arcát soha nem színezte pír
Fény csillant, ahol ő megjelent, fordultak utána az asszonyok
Most egyedül, kínlódva lépeget, egy sebesült harcos már senkinek nem kell
Lent fekszik zizegő zöld fűben ,tető felette a borús ég.
(Mini: Keresztes lovag)

A padon Dob, aki még most is erőteljesebben játszaná a hokit, mint bármelyik játékosa. Szó nélkül állja az alázást, már elfogyott a hangja (con tristezza ? szomorúan), de ha kiengedné, se tudná felrázni a srácokat, bénult csúszkálás, kb. 20 edzőmeccs hiányzik ahhoz, hogy az utcán is megismerjék egymást a játékosok. Szereda eggyel megy, szinte reménytelen ez is, már a zsíros kenyér se boldogítja a népet (moderato ? mérsékelt tempóban).

És akkor egy szokásos reménytelen előnyjátékban egy távoli lövés, ami a lábakon megcsúszik, és a kapuban köt ki (ordinario ? rendes módon)! Hihetetlen, egyenlítés! Csíkszereda 2 méteres legényei nem is nagyon hiszik, hogy is volt ez? A harmad végéig szinte jégkorong, a ketrecéből szabaduló sasok tánca, működő letámadás, minimum megérdemelt döntetlen (rinforzando ? erősödve).

Az elkövetkező 20 percben egál játék, két óriási gól ? kapjuk mind a kettőt (grandioso ? hatalmasan) ?, de végre tartás és lendület van a csapatban, minden korong külön csata. A záró harmadban gyors gól és percekre beszorult a Szereda (pedig Vlado próbált nekik kedveskedni). Az időkérésük sem töri meg a lendületet, több esély a döntetlenhez. Helyette Hurtaj?Novak kombó, és megint kettő a különbség, ami meg is marad a végéig.

Na, itt a 4. bukta, ám micsoda különbség! Taps a nézőtéren (név szerint:?), némi fény és bosszúság a játékosok szemében! Nem örülnek, mi egy kicsit (poco a poco ? fokról fokra)!

Szállj, szállj, sólyom szárnyán
Három hegyen túl!
Száll, szállj, én várok rád
Ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj
Nézz rám, sose félj,
(Demjén Ferenc: Kell még egy szó)

Erdélyország felé vonul a csapat, valószínűleg 6-ból semmi lesz a vége, de megérezték a lehetőséget, az ellenfél félelmének a szagát, az erőt! Tamásnak is megjön a szava (fortissimo ? nagyon hangosan, nagyon erősen), még a végleges sorok is megtalálhatják egymást (gradatamente ? fokozatosan). Ha csak úgy nem! Úgy fog szólni, mint Paganini hegedűje (kis szépséghiba, hogy a kocsmaasztalnál meghalt volna)!

A hétvégén Ferencváros lova nyerte a Nemzeti Vágtát (impetuoso ? viharosan)! Olyan ez, mint a magyar narancs, kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk! Zavart érzek az Erőben, de már múlik!