Egy hokiproletár Pozsonyban

Amíg kis stábunk fele Horvátországból indult haza, addig a maradék fél fele Szlovákiának vette az irányt. Kedvcsináló pozsonyi KHL-mérkőzéshez.

Tavaly többször is eljutottam a Lev Poprad meccseire, de azokhoz képest összehasonlíthatatlan volt a hétfői Slovan Bratislava?SZKA Szentpétervár mérkőzés. Nem lehet egymás mellé tenni egy ötvenezres város nagyjából ötezres csarnokát egy főváros több mint tízezres arénájával. Pontosabban lehet, de minek?

A jégcsarnokba többségében Slovan-mezes drukkerek jöttek, köztük szülők a gyerekeikkel, fiatalok a baráti társaságukkal. Érződött, ez nem egy frissen indult projekt eredménye, hanem egy kilencvenéves klub összecsapása egy orosz KHL-csapattal. Mert a szlovákok minden mérkőzést összecsapásnak tekintenek, ők győztes csapatot akarnak látni, és a jégen is megtesznek mindent ezért a játékosok.

Amikor körbenéztem, mindenhol tapsoló embereket láttam, a közönség egy emberként fütyülte ki az oroszokat és a számukra rossz játékvezetői ítéleteket. De robbant is a csarnok a góloknál, a televízió nem adja vissza azt a hangulatot, amit a helyszínen át lehet élni. A Fan Club-szektorban kizárólag Slovan-dresszes emberek szurkoltak teli torokból, akár a magyar válogatott világbajnoki mérkőzésein a mi drukkereink a Budapest Sportarénában.

Azok, akik jégre léptek, csapatot alkottak, nem nyáron szedték össze őket. Lehet, a három újonc közül első ránézésre a Slovan kerete tűnik a leggyengébbnek, mégis a szlovák csapat az, amelyik az előző szezonban is többségében ezekkel a játékosokkal lépett jégre. Ebből a sorból kilóg például Jaroslav Janus, aki most tért vissza az AHL-ből Szlovákiába, de olyan érzése volt az embernek, mintha ő is évek óta itt védene.

Az utazásról annyit, hogy a jegyeket meg lehet venni a Ticketportal-irodákban, akár helyben meg lehet vásárolni, akár netes rendelés esetén kinyomtatják. Budapest és Pozsony körülbelül kétszáz kilométerre fekszik egymástól, a magyar fővárosból könnyen el lehet jutni autópályán a határig, de Rajkánál a határ előtt érdemes áttérni a 150-es útra, ami a határon túl kettes számú szlovák főút, ugyanis a határtól nagyjából csak húsz kilométert kellene megtenni Szlovákiában. A legbonyolultabb dolog talán a parkolás, másfél órával a kezdés előtt már csak majdnem egy kilométerre a csarnoktól sikerült szabad parkolóhelyet találnunk.

A végére pedig álljon itt egy idézet, amit a Slovan ügyvezető igazgatója, Maros Krajci mondott 2011 nyarán. Amikor nemrég megtaláltam, jót mosolyogtam rajta: “A Slovannak ilyen háttérrel a következő években nemzetközi bajnokságra lesz szüksége. De a KHL felé nem látom az utat, arra anyagilag még nem értünk meg. Nem tudom elképzelni, hogy megháromszoroznánk mostani költségvetésünket. A KHL-ben mi szponzorálnánk a légitársaságokat, hosszú órákat utaznánk az ellenfelekhez. Inkább egy közös cseh?szlovák, esetleg európai bajnokságban gondolkodunk.”

Ezek szerint mégiscsak sikerült elképzelni.