ÖcalineHajrá, Vlado! és Lőj, Lecsóóó!

   

DAB: rajtrakészség, Lecsó-sirató

A tervek szépek, a célok egytől egyik nemesek és vállalhatók, a szezonnyitó közönség- és sajtótájékoztató a moderátor egy otromba baklövését nem számítva rendben lement, és két nappal a Mackók elleni start előtt csak egy mellékíz keseríti a számat. Az viszont nagyon.

Arany után arany – meg sok kemény-jó meccs, erősödő színvonal, (legalább) négy kiemelkedő csapat harca a Mol Liga végső győzelméért – a felnőtt csapat kapcsán ez volt a visszatérő motívum a DAB csütörtök kora esti szeánszán.

Irány a pálya!

Azari Zsolt klubelnök, Stephan Lundh vezetőedző és Galanisz Nikandrosz csapatkapitány egyaránt e momentumokat hangsúlyozta, az meg jó, ha a három eltérő nézőpontból, perspektívából ennyire egybehangzó az álláspont. Akad még egy jó hír, de előbb a bevezetőben említett botlás: az otromba baklövés elkövetője természetesen szerénytelenségem volt, a kezdés előtt akadt egy pici kavarás a menetrendben, de persze mint mindig ilyenkor, minden megszólaló nevét nagy műgonddal (évre év, egyre nagyobb betűkkel) rögzítettem a kockás tableten, szépen kibetűzve például, hogy Lundh (a h-t nem ejtjük), meg hogy Victor Axelsson Lindgren, hogy egy új igazolásról is szót ejtsünk, az eredeti listán még szerepelt az új cseh légiós, Marek Chvatal neve is, ő igazoltan maradt végül távol, helyette kapott a forgatóban egy rövid megszólalási lehetőséget a DAB-utánpótlás képviselője, Vlado. Mondták, legyen Vlado, oké, mondtam, legyen, és bevéstem a füzetbe, nagy gyöngyös betűkkel, Vladimir Matejov. Ne kérdezzétek miért, ne kérdezzétek, hogyan, csak, csak, csak, basszameg.

Aztán a névsorolvasásnál persze be is mondtam, még mosolyogtam is a delikvensre, aki visszanevetett, picit pirosabb volt a feje a szokásosnál így visszagondolva, biztos izgul a várható fellépés miatt, gondoltam, talán még csippentettem is a szememmel, mintegy megnyugtatólag, nyugi, Vlado, itt vagyunk, mondd csak el, milyen jó is, hogy 150 leendő Acélbika kergetheti a pakkot, ráadásul a felszerelést ingyen biztosítja a klub, toborozz bátran, büszkén, hajrá, Vlado. Babic, suttogták őrjöngve mellettem tucatnyian, ez van, volt, mentség sincs, csak magyarázat, az is karcsú, kérésre prezentálom a füzet lapját, Vladimir Babic utánpótlás-vezetőtől ezúton is, utólag is elnézést, és jó munkát a továbbiakra!

Viszont: egyben van, nagyon készül a rajtra a Csapat, akivel csak akár két szót beszéltem tegnap, a második már biztos az volt, hogy várják a rajtot, és többen felhozták, milyen jó, hogy pont a Miskolc ellen startol a szezon vasárnap. Apropó, a Mackótestvérek tábora tolt egy ütős vidit a rajtra, nekem a Paddy And The Rats nótája jobban szólt ugyan, de ez legyen magánvélemény – a közösségi összefogás és közösségi élmény hangsúlyozása viszont nagyon begyere, nézzétek meg itt.

Vissza a vasárnapi csatára: egy ilyen rangadónál nincs és nem is kívánható jobb alap. A közönség meg, hát a hokifanok sírnak, ha csak arra gondolnak, kettőt kell aludni a rajtig. Még.

A csarnokügyet majd egyszer külön posztolom, nem látni még tisztán, maradjunk ennyiben, az biztos, hogy a kaposvári és fővárosi felkészülés okozott plusz gondot és fejtörést, az edzőmeccseket sajnos nem láttam, helyszíni nyomkövető forrásaim közel egybehangzó álláspontja szerint messze a Pöstyén elleni bunyós-rakkolós, kiélezett, végül csak büntetőkkel hazai győzelmet hozott párharc volt a legnagyobb hokiélmény a sorozatban, van, aki az utolsó, a Nyitra ellen 8-4 arányban elveszített összecsapás tanulságait emelte ki. És hogy mindez mire volt, és pláne mire lesz elég: elsőként vasárnap este hattól derülhet ki – irány a pálya, hajrá Bikák!

“Lőj, Lecsóóó!”

A végére hagytam a szomorkát, ami viszont hetek óta zavart okoz nekem az erőben, az új igazolások fényében még inkább, nem akarok, sőt, nem is fogok szakmázni, oknyomozni pláne, engedem, hadd vigyen el a szívem, hadd szóljon a drukker.

Az úgy volt, hogy kialakult a sok-sok apró rituálé között nekem egy a meccseken, van a tökmag, a gyerekeknek a sál, az unalmasabb találkozók esetében igazolhatóan a meccs savát és borsát adó szurkolói tippmixjáték, meg van az, hogy amikor Lencséshez kerül a pakk támadásban a kéken, akkor gerincvelőből beordítom, hogy “Lőj, Lecsó!”

Nem mondom, hogy mindig meghallotta, azt se, hogy mindig lőtt, sőt azt se, hogy ha lőtt, akkor az automatikusan gól lett végül, de még azt se állítom, hogy ha mégis gól lett, akkor az azért lett gól, mert beordítottam, hogy lőjön (értelemszerűen ez volna pedig az egész logikája, ugye).

Lecsó dunaújvárosi nevelés, itt lett válogatott bekk, egy vagy talán két szezont, ha másutt játszott eddig, emlékszem, az első meccsén itthon, amikor más színekben lépett jégre és kapott egy kisbüntetést, a hazai padhoz korizott – ennél transzparensebb igazolása nincs a klubhűségnek.

És most elment, másutt, konkretice a Fradiban folytatja majd – és azon túl, hogy eredményes szezont és sok sikert kívánok neki, csak kimondom, idevésem: még ellenünk is, befelé ordítom majd, “Lőj, Lecsó!” Aztán reménykedem, hogy nem lő; vagy kihagyja.

Kapcsolódó cikk:
Mindent megnyerne a DAB (DO)

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20 19:30 HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk